Idén a Kézművességért Díjat Orcsik Sándor, az Orcsik Műhely Kft. ügyvezetője kapta, aki a kamarai közösségért is ciklusokon át vállalt különféle tisztséget, volt kamaránk alelnöke, a Kézműves Tagozat elnöke, 56 évvel ezelőtt, 24 évesen lett „mászek” autóvillamossági szerelő Szegeden. Az ő kezdeményezésére indult el a gépjármű-villamossági mesterképzés Szegeden. Az elmúlt évtizedekben több száz fiatal tanulta nála a szakmát, és hozzá emberi tisztességet. Az életen át való tanulásból is maga mutatott példát a fiataloknak.

Nohel professzor iskolájából

Orcsik Sándor története a múlt század hatvanas éveire nyúlik vissza. Szakközépiskolában szeretett volna továbbtanulni, ám közölték vele, csak akkor továbbíthatják a jelentkezését, ha édesapja beadja a téeszbe 5 holdas szőlő-gyümölcsösét. Sanyi kategorikusan nemet mondott. Szakmunkástanulónak állt, az autó-motor szerelő szakma vonzotta leginkább. Szerencsés véletlennek köszönhetően viszont a város legjobb hírű kisiparosához, Nohel úrhoz sikerült 14 évesen elszegődnie tanulónak.  (A háború előtt, egészen az államosításig Pataky és Nohel néven működött Bosch szerviz Szegeden. Sándor irodájában most is ott lóg a falon egy régi fotó a legendás elődökről.)
Az Orcsik fiút kipróbálták, maradhatott, és hamarosan őt is megkedvelték a kuncsaftok, egyre több munkája akadt már a gyakorlati munkaidőn túl is. „A legjobb iskolába kerültem – meséli Sándor –, Noel urat professzornak hívták a szakmában, gondosságára jellemző, hogy még egy csavart is úgy tett vissza, hogy előtte lecsiszolta, lefestette, gyönyörűség volt ránézni.” Sándor a szakiskola elvégzése után még négy évig a szervizben dolgozott segédként, közben levelező tagozaton elvégezte a villamosipari technikumot. Aztán egy kalandra vállalkozott, a Téglaipari Egyesülethez hívták, legyen a villanyszerelők művezetője. Itt is képezte magát, energetikusi iskolába iratkozott, mind villamos, mind kalorikus szakon oklevelet szerzett.

„Mászek” leszek

1969-et írtunk, amikor a 24 éves fiatal­ember a fejébe vette, hogy ő is olyan – palócosan mondva – „mászek” lesz, mint példaképe, tanítómestere, Nohel úr. Az ipar kiváltásához persze mestervizsga is kellett, villanyszerelésből szerzett mesterlevelet, miután autóvillamosság-mesterképzés még nem volt Szegeden. Kiváltotta az ipart, indulásképpen egy pincét bérelt, oda cipelte le a javítanivalót, szerelőakna híján az utcán feküdt alá az autóknak, és itt szerelte a motorkerékpárokat is. Egyedül kezdett, de egy év múlva már volt egy tanulója, ami egy másik történetnek is a kezdete, az Orcsik Műhelyben ugyanis mind a mai napig foglalkoznak tanulóképzéssel – 55 esztendeje. Ez idő alatt sok százan tanultak nála szakmát és tisztességet.
Még néhány kényszerű költözés, az utolsó alkalommal egy hónapot kapott rá. Szorította az idő, megvett egy elhanyagolt ingatlant düledező vályogházzal az Ősz utcában, és három hét alatt felhúzták az első szerelőműhelyeket – ez lett az Orcsik Műhely végleges telephelye. Közben Sándor beiratkozott a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karára levelező tagozaton – Műszer- és irányítástechnika szakon szerzett diplomát.
Aztán tudomására jutott, hogy megindult az első autóvillamosági mesterképzés Budapesten. Jelentkezett arra is, rögtön az első csoporttal mestervizsgát tett. Utána meg azon volt, hogy Szegeden is megteremtsék ennek a lehetőségét. Így is lett, a megyében is megalakult az Autóvillamossági Mestervizsga Bizottság, az elnöke „természetesen” Sándor lett.  

Közösségben
Orcsik Sándor munkásságának – a vállalkozói siker mellett – van egy másik íve is: pályája kezdetétől aktív szerepet vállalt a különféle szakmai-vállalkozói közösségekben. Fiatal kisiparosként beválasztották a Kisiparosok Országos Szövetsége (KIOSZ) megyei vezetőségébe, pár év múlva megválasztották elnöknek – több mint ötezer iparost fogott össze akkor a szervezet a megyében. Éveken keresztül alelnöke volt az Autójavítók és Autókereskedők Szakszövetségének (AJAKSZ). Alapító tagja volt a Csongrád Megyei Kézműves Kamarának, az összeolvadás után a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara alelnökének, a Kézműves Tagozat elnökének választották – két cikluson át töltötte be ezt a tisztséget. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Országos Mestervizsga Koordinációs Biztosságának elnöke volt sok éven át. Kamaránk Oktatási, Szakképzési és Mestervizsga Munkabizottságának közel 10 évig volt tagja. „Szerettem közösségben lenni, szívesen vállaltam feladatot is, ha úgy éreztem, szolgálatommal tehetek valamit a többiekért. De egy jó közösségben az ember nemcsak ad, hanem kap is – inspirációt, szakmai és emberi kapcsolatokat.”

„A kézművesek különösen közel állnak a szívemhez, nagy tisztelője vagyok annak az alkotó munkának, amikor szó szerint a kezeik között formálódnak, születnek meg értékek, harmóniák, mesterremekek, különféle népművészeti, iparművészeti csodák. Ezeknek az embereknek a lelke is benne van az alkotásaikban.”

Újra lett Bosch szerviz Szegeden

Sándor rendszeres látogatója volt a budapesti ipari vásároknak, az egyik alkalommal észrevette, hogy megjelent egy standdal a Bosch is.  Nyilván bekopogott hozzájuk… Elmondta nekik, hogy az egykori Bosch Szervizes Noel úrnál tanulta a szakmát, és azután érdeklődött, hogy tervezik-e a visszatérést Szegedre. Jókor kérdezett, a Bosch ugyanis ekkor kezdte kiépíteni szervizhálózatát Magyarországon – be is ajánlotta magát, illetve műhelyét szegedi helyszínnek.  „Alig telt el fél év, bejelentkeztek a Bosch emberei, mindent megnéztek, mindent tudni akartak. Rendben is lettünk volna, de a tárgyi feltelek között felsorolták, hogy milyen diagnosztikai műszereket kellene még beszereznem az induláshoz – a Boschtól.  Bécsből hoztuk be vámzáras kisteherautóval a diagnosztikai műszereket.” (Árukról Sándor a családban mélyen hallgatott…) De végül is 1992 óta hivatalosan teljes körű BOSCH szerviz az Orcsik Műhely, 2005-től pedig Bosch Car Service.  

Tisztességgel a topon

Sándornak hét embere van, közülük hárman mesterek, képzésük rendszeres. „Brutális mértékű a fejlődés, másképp nem is lehetne versenyben maradni. Két kollégám az elektromos autók javítását is kitanulta. És persze mindig vannak tanulóim – 1970 óta – akik mindig különös bánásmódot, odafigyelést igényelnek. Az első, amit a lelkükre kötök: Legalább annyi tiszteletet adjál a másiknak, amennyit szeretnéd, ha te is megkapnál! Meg hogy az ügyfelek, a mi vendégeink. És úgy is bánjunk velük. A legjobb tanulókat persze igyekeztem megtartani. – Nincs utánpótlásod? Neveljél! – szoktam is mondani.”