A városi levegőminőség világszerte komoly aggodalomra ad okot a sűrűn lakott területek magas légszennyezése miatt. Az Európai Unióban a légszennyezés továbbra is az egyik vezető környezeti ok, amely korai halálesetekhez járul hozzá évente mintegy 400 000 esetben, és az EU 2050-ig szóló „nulla-szennyezés” vízióját támogatja a jogszabályokkal, különösen a Környezeti Levegőminőségi Irányelvvel.
A légszennyezés különböző forrásainak pontos számbavétele elengedhetetlen a probléma hatékony kezeléséhez. A városokban ezért a hagyományos mérőhálózatok helyett egyre inkább hibrid modellezési rendszereket alkalmaznak, amelyek mind a helyi, mind a regionális szennyezőanyag-terjedést figyelembe veszik.
Egy varsói kutatócsoport célja az volt, hogy jobban megértsék a közlekedési szektor levegőminőségre gyakorolt hatását. Vizsgálták a közúti forgalom kibocsátását, az „útpor” újrafelkeveredését – amikor a járművek vagy a szél a talajon lévő részecskéket ismét a levegőbe juttatja – valamint a lakossági fűtésből származó szennyezést, amely Lengyelországban továbbra is jelentős forrás.
Egy másik fontos tényező a „utcai hasadékok” hatása: amikor az épületek két oldalról zárják körül az utcát, mikroklímát és szennyezőanyag-mozgatást hozva létre.
A kutatók több, korábban kidolgozott levegőszennyezés-modelt kombináltak: a belga ATMO-Street modellt – amely az utcai szintű szennyezést értékeli – és a kanadai GEM-AQ modellt, amely a levegőben zajló kémiai folyamatokat számolja. Az eredményeket kilenc mérőállomás adataihoz hasonlították: nyolc háttérállomáshoz és egy közlekedési forgalomhoz közeli állomáshoz.
A tanulmány azt mutatta, hogy az utcai hasadékok és az útpor újrafelkeveredésének figyelembevétele jelentősen javítja a levegőminőség-modellezés pontosságát. Így például a PM2,5-szennyezés becslése 34 %-kal, a PM10-é pedig 55 %-kal pontosabb lett, mint a korábbi modellekkel.
A kutatók eredményei szerint a közlekedés járművei a szálló részecskék (partikulátumok) okozta légszennyezés jelentős részéért felelősek: a forgalom a PM2,5-részecskék 41 %-áért és a PM10-ek 42 %-áért felelt, miközben az NO₂-kibocsátás 84 %-át is a közlekedéshez kötötték.
Bár a tanulmány következtetései technikailag megalapozottak, a szerzők hangsúlyozzák, hogy az eredmények a modellek feltételezéseitől függenek, és további kutatásokra és szenzorhálózat-kiterjesztésre van szükség. Ennek ellenére az eredmények azt sugallják, hogy a városi levegőminőség-kezelési stratégiáknak érdemes figyelembe venniük a street canyon-hatásokat és a road dust-jelenséget, hogy hatékonyabban javíthassák a helyi levegőminőséget.
Forrás: Európai Bizottság