Mitől lesz egy vállalkozás valóban sikeres: a számoktól vagy attól az értéktől, amit mások életében teremt? Gyimesi László, a Mystic Nails Hungary Kft. ügyvezető igazgatója, a kamaránkban működő Enterprise Europe Network Szeged követe a március 12-ei, szegedi Business Festen Profit vs. értékteremtés, te miben méred a sikert? – Beszélő tárgyak címmel ad majd elő arról, hogy miért nem a termékek, hanem a márkák kommunikálnak érzelmekkel. Továbbá szó lesz arról is, hogy hogyan válik a profit fenntarthatóvá, és mitől lesz egy vállalkozás több a puszta üzleti konstrukciónál.
A Mystic Nails sikertörténete sokak számára ismert. Te személy szerint miben méred ma a sikert: számokban, hatásban vagy inkább abban, amit a márkád „mond” az embereknek?
A siker nem egyetemes fogalom és ráadásul teljesen szubjektív. Könnyű belátni, hogy mást jelent a siker egy profi és egy hobbi sportolónak, mást jelent egy egyetemista fiatalnak, megint mást egy kétgyermekes anyukának, és mást egy generációváltás előtt álló cégvezetőnek. Ebben a tekintetben nekem is számtalan szerepem van, ahol más-más dolog számomra a siker, így például apukaként, férjként, vállalkozóként, vezetőként, barátként és még sorolhatnám. Ha mégis egy univerzális megfogalmazásra kellene törekedni, azt mondanám, hogy számomra a siker mércéje az, hogy mennyire tudok értéket képviselni mások számára. Mennyire van pozitív hozadéka a létezésemnek (apukaként, vezetőként, márka tulajdonosként…stb) mások életére. Minél több értéket tudok adni másoknak, annál sikeresebb vagyok. Én így látom.
A Business Festen a „Beszélő tárgyak” témakörben adsz elő. Mit jelent számodra ez a fogalom üzleti szempontból? Hogyan tud egy termék – akár egy eszköz vagy egy csomagolás – történetet mesélni a márkáról?
Egy termék önmagában nem igazán tud érzelmeket kiváltani, néhány kivételtől eltekintve. Egy terméknek tulajdonságai, előnyei, haszna, problémamegoldó-képessége van, ami alapvetően a racionalitásunkra hat, ezáltal egy termék azt üzeni nekünk: „okos döntés vagyok, jól jársz velem, ezért vegyél meg!”. Csak egy probléma van: az ember nem racionális lény (bár szeretjük ezt gondolni magunkról), ezáltal senki nem racionális alapon dönt egy-egy termék vagy szolgáltatás megvásárlásáról, hanem érzelmi alapon. Az érzelmekre viszont, mint mondtam, termék szinten nagyon nehéz hatni, ellenben egy jó márka pontosan ezt a célt tudja megvalósítani. A márka már képes értékekről, ügyekről, elvekről, hiedelmekről, szubkultúráról szólni, és így már sokkal könnyebb érzelmileg megszólítani és bevonni a vevőket. A történetmesélés is erre csatlakozik rá. Azzal elég nehéz érzelmileg bevonni egy ügyfelet, hogy egy TV-nek 2 vagy 3 HDMI bemenete van, de az már lehet megmozgat benne valamit, ha az adott TV márka minden készülék eladási árából 3%-ot egy gyermekjóléti alapítvány részére továbbít, mert ez számára egy fontos érték. Persze fontos ismerünk a célközönséget is, hogy nekik mi „találhat be”, és ami talán a legfontosabb, hogy a márkaértékeink ne trendeken vagy piacelemzésen alapuljanak, hanem organikusan, vagyis legyünk hitelesek! Itt csúszik el szerintem rengeteg márka.
Gyakran hangzik el a kérdés: profit vagy értékteremtés? A te tapasztalatod szerint hol van az egyensúly, és mikor válik a profit valóban fenntarthatóvá?
Sinom Sinek neve szerintem sokaknak mond valamit, ha jól emlékszem ő mondta, hogy a profit az nem a „miért”-je a vállalkozásnak, hanem az eredménye. Vagyis ne azért vállalkozz, hogy pénzt keress, hanem azért, mert van egy álmod, egy víziód, egy célod, ami az önmegvalósításod beteljesedése és ha jól csinálod a dolgot, akkor ennek eredményeképp profitot is fogsz termelni. Ráadásul céget sem fogsz tudni építeni más szemlélettel, hiszen valljuk be, senki nem akar azért dolgozni, hogy a főnöknek nagyobb kocsija legyen és szebb helyre járjon nyaralni. Kell valami, ami miatt a munkatársak is szívesen csatlakoznak hozzád, eltökéltek, motiváltak és azt érzik van értelme és értéke a munkájuknak. Önmagában a pénzkeresés senkit nem tesz boldoggá, nem fenntartható.
A Mystic Nails termékei sokak számára túlmutatnak a puszta funkcionalitáson. Te hogyan gondolkodsz arról, hogy egy termék milyen üzenetet közvetít a felhasználói felé?
Mikor az ügyfeleimmel a márkaidentitás kérdéséhez érünk, mindig be szoktam dobni egy kérdést, ami kiválóan megmutatja azt, hogy a vevők hogyan is viszonyulnak az adott termékhez, céghez, márkához. A kérdés így szól: ha a márkád egy személy lenne, vajon mit mondanának róla a vevőid, ügyfeleid? Milyen ember ő, mi jellemzi? Persze ez akkor a leghatékonyabb, ha nem a márka tulajdonos válaszol erre, hanem ténylegesen a vevők, hiszen az ő véleményük számít kizárólag. A válaszokból tökéletesen kirajzolódik a márka identitása. Például, ha sokan azt mondják, hogy megbízható, akkor ott a márkatermék nem csupán a funkcióját tölti be, hanem biztonságot is ad, ami megint ugye érzelem. Ha azt mondják, hogy őszinte, az hasonló biztonságérzetet ad, ami nem egyenlő a hibamentes működéssel, de azzal igen, hogy korrektül, őszintén tájékoztatva van a vevő, ha esetleg ilyen fordulna elő. Itt már például tökéletesen érződik, hogy a minőség nem csupán a termék minőségében mutatkozik meg, hanem a márka hozzáállásában is. De például, ha sokan arra referálnak, hogy humoros vagy (mármint a márkád) és közvetlen, akkor az sem a funkcionalitásról szól, viszont olyan érzelmi plusz, ami sok embert bevonz, megtart és elkötelez. A közösségépítés a hovatartozás élményét adja, de ilyen lehet a „mások vagyunk, mint a többség” érzés is, melyet egy jól felépített márka képviselhet. Lássuk be, funkcionalitás szinten óriási a verseny a termékek és szolgáltatások között, rengeteg a helyettesítő megoldás, így azt is könnyű belátni, hogy nem itt kell keresni a versenyelőnyt, ha azt szeretnénk, hogy végül a vevő minket válasszon.
Vezetőként mit tartasz fontosabbnak: gyors üzleti növekedést, vagy lassabb, de stabil értéképítést? Mi az, amit ma már másképp csinálnál a pályád elejéhez képest?
Szerintem ez iparág, habitus és célfüggő is. Nyilván más a fontos, ha valaki tudja az elején, hogy exitelni szeretne 2-3 éven belül, és megint más, ha a gyerekeire szeretné örökíteni a céget, és a kettő között van még ezer szcenárió. Én személy szerint a konzervatív, kockázatkerülő kategóriába sorolom magam vállalkozóként, ami kvázi instant magával hozza a lassabb, de stabilabb építkezési modellt is. De igyekszem csak jól skálázható üzleti stratégiát követni, amiben nagy a növekedési potenciál. Mit csinálnék másképp a pályám elején? Ez könnyű kérdés: sokkal több segítséget kérnék olyan emberektől, akik már előttem járnak, ott tartanak, ahova én igyekszem, de fontos, hogy nem sokkal előttem vannak, mert az már nem biztos, hogy releváns számomra. És sokkal tudatosabban építeném a kapcsolati tőkémet is, már az elejétől. Főleg az első – vagyis tanácsot kérni más, hiteles vállalkozótól – rengeteg időt és sok milliót spórolt volna meg nekünk, ebben 100%-ig biztos vagyok. De most már megtanultam, amit kellett, a kérdés, hogy milyen áron. Mindig elmondom a cégben, ha valaki hibázik, hogy nyugodjon meg, ez teljesen rendben van és amúgy is a legdrágább hibákat én követtem és követem el mindig, szóval ne emésszék magukat a sajátjuk miatt.
Mit üzennél azoknak a vállalkozóknak, akik március 12-én a szegedi Business Festre érkeznek, és szeretnék elérni, hogy az ő termékeik vagy szolgáltatásaik is „beszéljenek” a vevőikhez?
Tanuljanak döntéselméletről, értsék meg az emberek működését, képezzék magukat pszichológia vonalon, képzeljék magukat a vevőik helyébe, igyekezzenek minél jobban megismerni a célközönségüket és kezdjék el tudatosan építeni a márkájukat. Már csak azért is, mert márkája mindenkinek van, akkor is, ha tud róla vagy sem. A kérdés csupán az, hogy valaki ezt felismeri-e és elkezdi tudatosan építeni a brand-jét, vagy beleolvad a magyar KKV-k többségébe, akik csak a kedvezőbb árral vagy az akciókkal tudják bevonzani a vásárlókat, ezáltal nyilván soha nem lesznek képesek igazán jövedelmező vállalkozást építeni, osztalékról pedig maximum a Forbes magazin hasábjain olvasnak, de kivenni sose lesznek képesek a cégükből. Mert azt ugye minden vállalkozó társam tudja remélem, hogy a vállalkozósdit osztalékra játszák, nem fizetésre. Utóbbihoz nem kell vállalkozni és nem kell annyit kockáztatni, stresszelni, szívni és erőn felül melózni, elég elhelyezkedni valahol munkavállalóként, ott is lehet fizetést kapni.