Egy friss európai országos felmítés alapján az EU erdőgazdálkodási gyakorlatában továbbra is túlsúlyban vannak azok a megközelítések, amelyek a legtöbb bevételt biztosító szolgáltatásokra – elsősorban a faanyag-kitermelésre – összpontosítanak, miközben az erdők egyéb társadalmi és ökológiai hasznosságát nyújtó szolgáltatások (például szabályozó és kulturális szolgáltatások) jóval kisebb jövedelmet termelnek.
A kutatás során egy számítógépes modell segítségével elemezték a válaszadók adatain alapuló térkép adatokat, és megállapították, hogy a bevételi források döntő többségét az ún. „provisioning” (ellátó) szolgáltatások – főként a fa és egyéb közvetlenül értékesíthető termékek – adták, míg a szabályozó és kulturális szolgáltatások a bevétel kevesebb mint 20 %-át biztosították Európa szerte. A társadalmi megítélés ugyanakkor azt mutatja, hogy a közvélemény egyre nagyobb elismerést ad a kulturális és környezetvédelmi szolgáltatásoknak, mint amilyenek például a rekreációs lehetőségek, biodiverzitás-szolgáltatások vagy a szénmegkötés.
A vizsgálat két tipikus erdőgazdálkodási profilt azonosított:
- Faanyag-orientált gazdálkodás, amely jellemzően fenyőerdőkben fordul elő Közép-, Észak- és Kelet-Európában, ahol a faellátásból származó bevétel dominál;
- Többfunkciós gazdálkodás, főként lombos erdőkben, Nyugat-, Dél- és Délkelet-Európában, városok közelében vagy Natura 2000 területeken, ahol a bevétel nagyobb arányban származik más szolgáltatásokból.
Érdekes módon az állami tulajdonban lévő erdőkben a szabályozó és kulturális szolgáltatások aránya is magasabb volt a bevételben, mint a magánkézben lévő erdőkben, ami azt jelzi, hogy az állami erdőgazdálkodás jobban képes ezek finanszírozási potenciálját kihasználni.
A kutatók rámutatnak, hogy tíz év alatt nem történt jelentős növekedés a nem faanyag jellegű szolgáltatások bevételi arányában, ami arra utal, hogy a jelenlegi piaci és szabályozási környezet továbbra sem ösztönzi eléggé ezeket a szolgáltatásokat. Ez azt jelenti, hogy – a társadalmi elvárásokkal ellentétben – a gazdasági ösztönzők és szabályozások nem igazán támogatják a fenntartható, többfunkciós erdőgazdálkodást.
A szerzők azt hangsúlyozzák, hogy hatékonyabb szabályozási és intézményi reformokra van szükség, amelyek képesek növelni a nem ellátó (azaz nem faanyag-jellegű) szolgáltatások pénzügyi vonzerejét és így jobban összehangolni a gazdasági ösztönzőket a társadalmi és ökológiai igényekkel.
Forrás: Európai Bizottság