A kamara üzleti estjén adták át szűkebb pátriánk legrangosabb gazdasági kitüntetését, a Csongrád-Csanád Vármegye Gazdaságáért díjat. A rangos elismerést Cao Zheng Yin, vagy, ahogy barátai, ismerősei szólítják, Joy bácsi, kamaránk önkéntes tagja kapta. Közel 30 éve nyitotta meg első éttermét Szegeden – mára viszont már közel száz vendéglátóhely tartozik a Sherry Étteremlánchoz országszerte, és 1100 embernek biztosít megélhetést. Joy bácsi hűséges Szegedhez, itt él, a cég központja is itt van. Ugyanazokat az értékeket tartja fontosnak az üzleti életben is, mint a magánéletben: becsület, alázat, tisztelet, segítés, köszönet és hála, szorgalom, tanulás, fejlődés. Támogatására mindig számíthatnak a jószolgálati szervezetek is, akár állami gondozásban élő gyermekekről, akár rászoruló családok segítéséről van szó.
A Csongrád-Csanádi Kereskedelmi és Iparkamara gazdasági díjának büszke tulajdonosa Cao Zheng Yin (ejtsd: Cao Cseng Jin), akit barátai, ismerősei és tulajdonképpen mindenki Joy bácsinak hív. Megszólításban a „bácsi” a kínai kultúrában a tisztelet jele, független az életkortól. Cao Zheng Yin eredeti végzettsége szerint közgazdász, 1986-ban fejezte be az egyetemet szülőföldjén, a kínai Sanhszi tartományban. A diploma megszerzése után a Bank of China pénzintézetnél kezdett el dolgozni. 1991-ben viszont már jó messze hazájától, a világ egy másik gyönyörű szegletében, Szegeden találjuk. Nem a szél fújta ide, egyik kínai barátja javasolta neki a Tisza-parti várost, aki ekkor már járatos volt Szegeden.
Közel 100 étterem
Joy kezdetben külkereskedelemmel, a két ország közötti export-importtal foglalkozott, nem voltak túl jók a tapasztalatai, a vendéglátásban viszont látott fantáziát. 1996-ban Szegedre hozta családját, feleségét Zhao Pei Zhent (ejtsd: Csao Pej Csen) és az akkor hét és fél éves kislányát, és ugyanebben az évben megnyitották első éttermüket a Bocskai utcában, kínai szakácsokkal. A Peking étterem gyorsan népszerű lett a városban, így aztán két évvel később, amikor a Rókusi Tesco nyílt, nem sokáig volt kérdés, hogy ki üzemeltessen benne kínai gyorséttermet, mint ahogy a Szeged Plázában, vagy később a Napfényparkban sem. A WOK’ n Go étterem a Nagyáruház passzázs során pedig már egy másik történet. Az első szegedi sikerek után a Sherry Étteremlánc hamarosan megindult országos hódító útjára, 1998-ban Hódmezővásárhelyen kezdtek, aztán városról városra haladtak, 2008-ban beléptek Budapestre is – csak a fővárosban és környékén legalább húsz éttermük van, országosan pedig már közel a száz. A fejlődés, az innováció persze nemcsak számokban mérendő, a Sherry étteremlánchoz már négyféle brand, étteremtípus tartozik: a Sherry, a WOK’ n Go, a HiCook és a Sakura Ramen. Mindegyikben kínai szakácsok főznek, ajánlással veszik fel őket, a toborzásban közreműködik a vállalkozás pekingi irodája is. Mindenki más magyar az éttermekben, mint ahogy Joyon és feleségén kívül a cég központjában is.
Önkéntes diplomata
Joy komolyan gondolja, hogy a közösségnek, a társadalomnak, vissza kell adnunk abból, amit elértünk. Hogy a vármegye jó kapcsolatokat ápol a 40 milliós Sanhszi Tartomány vezetőivel, Szeged pedig az 5 és fél milliós Vejnan városával, Joy közvetítő szerepének is köszönhető a háttérben. Számos
találkozó, kölcsönös látogatás, szakmai út megszervezése kötődik hozzá. Ellátja egyébként a Sanhszi Tartomány Kereskedelmi Hivatala magyarországi kirendeltségének képviseletét is. A Szegedi Tudományegyetemen is számíthatnak tanácsaira, nemzetközi kapcsolataira, ahol egyre több kínai hallgató tanul.
Franchise Joy módra
A cég vezetője hamar rájött, hogy ha mindenhol ugyanazt a minőséget szeretnék tartani, akkor érdemes franchise-rendszerbe szerveződni. De nem mindegy, hogy kik lesznek a partnerek. Joy biztosra szeret menni, csak olyat választ franchise-partnernek, akit már kipróbált – legalább öt éve dolgozik nála, bizonyította alkalmasságát, megvan benne az alázat, és tudja azt is mondani, hálásan köszönöm. Ő biztos, hogy kap lehetőséget a cégtől. A bizalom persze szép dolog, de egy ilyen nagy étteremlánc esetében nemcsak elvárás a magas és stabil minőség, a szabályok és a higiéniai előírások maximális betartása, de mindezek ellenőrzése is elengedhetetlen feltétel a sikeres működéshez és fejlődéshez. Van is a cégnél egy minőségellenőrző csoport, amelynek éppen az a feladata, hogy járja az országot és látogassa az éttermeket. Ahová persze bármikor betoppanhat Joy bácsi is.
Nem elég egyszer bizonyítani
Éttermeikben vasárnap délutánonként vannak a nagytakarítások, Joy elvárja, hogy az eredményről képekben is tájékoztassák őt. Telefonján tengernyi fotót tud mutatni a tisztaságról – a pultok alól vagy a raktár polcairól is. A rendet nemcsak azért tartja fontosnak, hogy megfeleljenek az élelmiszer-biztonsági és higiéniai előírásoknak, meggyőződése, hogy a vendég is ott fogyaszt szívesen, ahol tisztaság van körülötte. A WC-ben is. „Ha mindent betartunk, akkor nem lehet belekötni semmibe, ezt mondom mindenkinek” – jegyezte meg. A cég vezetője ugyanezt az igényességet várja el a kommunikációban is, alap megszólítás a „Legyen szíves!” A vendégben ne keressenek hibát, ő az isten, akinek mindig jóérzéssel, derűsen kell távoznia. Azt is el szokta mondani kínai kollégáinak, hogy „külföldiek vagyunk, nem elég egyszer, kétszer, háromszor bizonyítanunk, folyamatosan
ezt kell tennünk – és akkor biztos, hogy elfogadnak és befogadnak bennünket a magyar emberek.”
Nem Én, hanem Te
Joy üzleti módszere első hallásra meghökkentő: „Nem az az első gondolatom, hogy Én jól járjak, hanem Te járj jól.” Látva meglepődésemet, elmagyarázza: „Ha te jól jársz, elégedett vagy, igyekezni fogsz becsülettel, jól végezni a munkádat, és hosszú távon tudunk együtt dolgozni. És akkor én is jól járok. Ha azt látom, hogy nem előnyös neked az üzlet, meg sem kötöm.” Nem mindennapos dolog az sem, amikor egy üzletember háláról beszél. Tulajdonképpen mindenért, amit elértünk, hálásak lehetünk valakinek – mondja. Egy régi kínai mondást szokott idézni: „Ha a kútból vizet merítesz, gondolj arra is, aki a kutat kiásta.” Ő elsőként Magyarországnak hálás, amely 34 évvel ezelőtt befogadta. Nagyot nevetett, amikor megjegyeztem, hogy most már talán Magyarország is hálás lehetne neki, hiszen 1100 embernek munkát ad, és megszámlálhatatlanul sokszor és sokunknak szerzett gasztronómiai élvezetet és társasági élménytéttermeivel. Jól mondja, a Csongrád-Csanádi Kereskedelmi és Iparkamarától ezt most megkapta – Joy büszke is a díjra.
Akinek több van, adjon…
Joy azt is természetesnek tartja, hogy akinek több van, az segítse azt, akinek kevesebb jutott, aki nélkülöz. Bekapcsolódott a Rotary Club Szeged – Tisza jószolgálati szervezet munkájába, adakozik, támogat, jótékonykodik, munkatársai is segítenek a rászoruló családok kiválasztásában. Az Ágota
Alapítvány is számíthat rá, szívén viseli az állami gondozottak sorsát, amit oklevéllel is megköszöntek neki. A Vöröskeresztnek is rendszeresen juttat adományokat. Joy magyar barátai állítják, nem lehet tőle olyat kérni, amire azt mondaná, hogy nem.
Magyarán szólva
A tanulás és a szorgalom vissza-visszatérő elem Joy megnyilatkozásaiban, ami nem véletlen, hiszen számos kihívással találkozott már 1996-ban is, amikor harmincévesen, kínaiként, Szegeden belefogott a cégalapításba: szövevényes magyar jogszabályi környezettel, és a még ennél is rejtélyesebb magyar nyelvvel találta magát szembe. Az előbbire a szinte már családtagnak számító ügyvezetője, Tóth Erzsike személyében találta meg a megoldást, aki máig nagy hozzáértéssel gondoskodik arról, hogy a cégnél mindig minden jogszabályt, előírást időben megismerjenek, alkalmazzanak és betartsanak. Ami pedig a magyar nyelvet illeti, hamar szembesült azzal, hogy hiába beszél ő angolul, nem sokra megy vele környezetében. „Meg kell tanulnom magyarul, ha szót akarok érteni velük!” – konstatálta. És sikerült. Ez az interjú is magyarul készült, tolmács segítsége nélkül. A Covid alatti kényszerű éttermi bezárások idején Joy gondoskodott kínai kollégáiról is, egy feltétellel: tanuljanak magyarul, mindennap – tankönyvet is kaptak hozzá. A cégközpontban pedig, ahol csupa magyar munkatárs dolgozik, szerda délutánonként egy-egy órát kínaiul tanulnak – nyelvtanár segítségével.
Mindig egy lépéssel tovább
Joy szerint ambíciók nélkül nincs vállalkozás, csak fejlődőképes ember képes alkalmazkodni a változásokhoz. Így jönnek létre az étteremláncban, egyre nagyobb számban, a magasabb kategóriát képviselő éttermek is. El is várja kínai kollégáitól, franchise partnereitől, hogy tanuljanak, fejlődjenek, időről időre mutassák meg, képesek-e továbblépni. Velük évente egy-egy nagy összejövetelen is találkozik, legutóbb több mint háromszázan köszöntötték egymást, finom kínai ételekkel, ajándékokkal, saját kis kultúrműsorral. Joy az ókori bölcset, Konfuciuszt idézte: „Ha három emberrel találkozol,
egytől közülük biztosan tanulhatsz valamit.” A fejlődésre egyébként maga a cégvezető mutat példát, most éppen azt tervezi, hogy élelmiszer-logisztikai központot nyitnak Kecskemét mellett. Szolgáltatásaikat 500 kilométeres körben képzeli el, elsősorban késztermékeket szeretnének beszállítani kereskedelmi láncoknak.
Két hazában
Joy együtt viszi a céget feleségével. Gyermekeik, mindketten, a Szegedib Tudományegyetemen végeztek, lánya orvos, az egyik budapesti kórházban gyermek-szívsebész, fia – aki már Magyarországon született – pedig közgazdász, ő egy nemzetközi üzleti tanácsadó cégnél dolgozik. A családi vállalkozásban egyik gyermek sem vesz részt, de Joyt barátja, Török György azzal szokta vigasztalni: „Nyugi, Joy bácsi, a jövő útjai kifürkészhetetlenek…” Joy rendszeresen jár – ahogy mondja – „haza Kínába”, és azzal indul vissza, hogy megyek „haza Magyarországra”. Ahol egyébként már több időt töltött, mint szülőhazájában. Azt szokta mondani, hogy ő már nemcsak magyar, hanem szegedi magyar.
Marhafartő leves
Nem hagyhattam ki, hogy búcsúzóul meg ne kérdezzem Joyt, mi a kedvenc magyar étele. Nagyot nevetett, és sorolta: húsleves marhafartőből, ha Török Laci barátom főzi; aztán gulyásleves, töltött káposzta, zúzapörkölt, paprikáscsirke… És természetesen a halászlé, ha kínai vendégei érkeznek, őket is elsőként az Algyői Halászcsárdába viszi.
Őrfi Ferenc