Bár az EU hulladékgazdálkodása messze jobb, mint a világ többi részén, mégis nagy, jórészt kiaknázatlan lehetőség rejlik abban, hogy tovább csökkentsük az üvegházhatásúgáz‑kibocsátást és a társadalmi költségeket, miközben erősítjük a gazdasági biztonságot.
Jelenleg az EU‑ban a hulladékgazdálkodás az éves üvegházhatásúgáz‑kibocsátás körülbelül 1 %-ának megfelelő megtakarítást eredményez, szemben a világ többi részével, ahol a hulladékgazdálkodás nettó kibocsátó. A megtakarítás 83 %-át a fémhulladék hatékony kezelése teszi ki, amely nagyrészt ellensúlyozza más hulladékfajták – műanyag, textil és biológiai hulladék – alacsony újrahasznosítási arányát, melyek gyakran kerülnek a kevert hulladékba, ami jelentős kibocsátásnövelő tényező.
A kutatás a “Comprehensive assessment of environmental and economic impacts of the entire EU waste management system” című tudományos közleményre épül, amelyet az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (Joint Research Centre) a Dán Műszaki Egyetem (Technical University of Denmark) együttműködésével készített. A tanulmány lefedi az összes hulladékáramot és alkalmazza az életciklus‑értékelést (LCA) és az életciklus‑költségszámítást (LCC), valamint azonosítja a fejlesztendő területeket.
A háztartásoknál például, ha valaki egy műanyag tálcát a kevert hulladékba dob a megfelelő szelektív helyett, az a műanyaggyűjtésből kiesik: mintegy 50 % end up kevert hulladékban a háztartások által termelt hulladékból.
A műanyag csomagolásból 41 % kerül külön gyűjtésre és újrahasznosításra; az utólagos textilhulladékból körülbelül 22 %, míg a 2017‑ben keletkezett biológiai hulladék kevesebb mint a fele került külön gyűjtésre és újrahasznosításra.
A hulladékgazdálkodás éves üvegházhatásúgáz‑megtakarítása az EU‑ban körülbelül 17 kg CO₂‑egyenérték tonnánként, ami évi 34 millió tonna CO₂‑egyenérték megtakarítást jelent – ez az EU teljes gazdasági kibocsátásának (kb. 3 800 millió t CO₂‑eq 2020‑ban) mindössze 1 %-a, miközben globálisan a települési hulladék tonnánként mintegy 250 kg CO₂‑eq kibocsátást okoz.
Bár a fémhulladék kezelése kibocsátáscsökkenést eredményez, más hulladékfajták kezelése célzott fejlesztést igényel. A kibocsátási szempontból kritikus anyagáramok: műanyag, biológiai hulladék, ásványi hulladék, textil, iszap, egyéb veszélyes és nem veszélyes kémiai hulladékok és a talaj – kezelésük során a kibocsátások lényegesen meghaladják az újrahasznosítás vagy egyéb hasznosítás révén elérhető megtakarításokat.
A társadalmi költség – ideértve a belső kezelési és a környezeti externalitásokat is – 68 EUR/tonna, ami éves szinten 136 milliárd EUR, vagyis 304 EUR/fő. Ez azt mutatja, hogy az EU hulladékgazdálkodása még nem jár nettó társadalmi haszonnal; kizárólag a fémek esetében van ilyen.
Összehasonlításként a globális települési hulladék kezelésének társadalmi költsége kb. 149 EUR/tonna, ami több mint duplája az EU‑énak. Bár az EU jobban teljesít, egy valóban fenntartható körforgásos rendszer olyan nettó társadalmi haszonnal bírna, ahol a hulladék újra visszakerül a gazdaságba, megőrizve értékét.
A tanulmány alkalmazta az életciklus‑értékelést (LCA) és életciklus‑költségszámítást (LCC), hogy a hulladék keletkezésétől az ártalmatlanításig, minden kezelési lépést figyelembe vegyen, beleértve a gyűjtést, szállítást, válogatást, égetést, újrahasznosítást, lerakást és azok kibocsátásait. Ugyanakkor számolt a helyes hulladékgazdálkodás (újrahasznosítás, energiatermelés) révén elért kibocsátás- és költségmegtakarításokkal is.
Az EU jogszabályi helyzetéről: a csomagolási hulladékra vonatkozó új szabályozás (Packaging and Packaging Waste Regulation – PPWR) és az egyszer használatos műanyagokat szabályozó irányelv (Single-Use Plastics Directive) ambiciózus újrahasznosítási és újrafelhasználási célokat tűz ki. Emellett az EU készíti a „Circular Economy Act” törvényt, amely a másodnyersanyagok belső piacának kialakítását, a jó minőségű újrahasznosított anyagok iránti kereslet ösztönzését célozza. A Hulladékkeret-irányelv (EU Waste Framework Directive) szerint a tagállamoknak kötelező külön gyűjteniük biológiai és textilhulladékot, célul tűzve ki a 65 % szelektív gyűjtést 2035‑re.
(Forrás: Európai Bizottság)