Folytatva a Kreativitásból érték című nyitott műhely sorozatunkat, ezen a héten Sallay Tibort és feleségét, Zsuzsát mutatjuk be, akik évtizedek óta dolgoznak azon, hogy a szegedi papucs készítésének hagyománya ne vesszen feledésbe.
A mesterség folytatására Rátkai Sándor, az idős szegedi papucskészítő kérte fel őket, mert attól tartott, hogy tudása utánpótlás hiányában elveszik. A házaspár először Szegeden nyitott látványműhelyt, majd Röszkére költöztette műhelyét, ahol ma is kézzel készítik az egyedi lábbeliket.
A szegedi papucs története szorosan összefonódik a város múltjával: a nagy árvíz után, az utcák kikövezését követően vált igazán népszerű utcai viseletté, jellegzetes virágmintás, piros változata pedig a két világháború között terjedt el. A „szegedi papucsnak nincs párja” mondás eredetileg arra utalt, hogy a lábbeliknek nem volt külön jobb és bal oldali változatuk.
A Sallay házaspár ma már a hagyományos formák mellett számtalan egyedi elképzelést is megvalósít: különböző színű, mintázatú és sarkú papucsokat készítenek, amelyek akár 10–12 órányi kézimunkát igényelnek. A munkafolyamatban Tibor a papucsok összeállításáért, felesége, Zsuzsa pedig többek között a felsőrész kiszabásáért és összevarrásáért felel. Megrendeléseik mintegy 80 százaléka egyedi igények alapján készül, a vásárlók pedig akár saját ruhájukhoz illő anyagot vagy mintázatot is választhatnak.
A röszkéi műhelyből nemcsak Magyarországra, hanem Európa számos országába, az Egyesült Államokba és Ausztráliába is eljutnak a papucsok, elsősorban külföldön élő magyarokhoz, de egyre több külföldi vásárlóhoz is. A kézműves lábbelik tánccsoportok, menyasszonyok és népviseletet kedvelők körében is népszerűek.
A házaspár számára a legnagyobb elismerést mégis az jelenti, amikor a megrendelők örömmel veszik át az elkészült, személyre szabott darabokat. Bár a mesterségből nyugdíjasként sem szeretnének felhagyni, a szegedi papucs készítése ma már nem biztosít önálló megélhetést, az utánpótlás hiánya pedig komoly veszélyt jelent a hagyomány fennmaradására. Sallay Tibor és Zsuzsa munkája így nem csupán egy különleges lábbeli készítéséről szól, hanem egy Szegedhez kötődő kulturális örökség életben tartásáról is.
Az alkotókról hosszabban idei TOP 100 kiadványunkban olvashatnak, valamint kamaránk YouTube-csatornáján a műhelybe is bepillanthatnak.